Az idõre született, egészséges csecsemõ szopási ösztöne a megszületését követõ 30-40 percben a legerõsebb. Ha a kisbaba nem álmos a szülés alatt használt gyógyszerektõl vagy az altatástól, akkor buzgón, erõteljesen fog szopizni.
Érdemes kihasználni ezt az idõszakot és mellre tenni a babát. Az édesanya melle ilyenkor még puha, nem feszül a belövellõ tejtõl, a kisbaba könnyen rá tud harapni a bimbóudvarra és hamar megtanulja a helyes szopási technikát. Mire néhány nap múlva belövell a tej, a csecsemõ már ügyesen fog szopni. Az anyának is jót tesz a korai mellretétel, hiszen a szoptatás elõsegíti a méhlepény megszületését, s a méhösszehúzódások következtében kisebb lesz a vérveszteség.
A kisbabának megnyugtató édesanyja közelsége, semmi sem indokolja, hogy az egészséges újszülöttet elválasszuk tõle. Mindkettejük számára az a legjobb, ha minél több idõt töltenek együtt, ismerkednek, s az anya megtanulja felismerni kisbabája jelzéseit.

Hogyan fogjunk hozzá?

Az anya helyezkedjen el kényelmesen. Eleinte érdemes ülve próbálkozni, hogy jobban lássa a csecsemõ száját, de ha fáj a gátseb, fekve szívesebben fog szoptatni. Támassza meg magát párnákkal, legyen a háta mögött, a könyöke alatt, az ölében. Ne dõljön elõre, ne legyen görcsös a testtartása, lazítson. Vegye a karjába a kisbabát , fordítsa maga felé úgy, hogy a csecsemõ az oldalán feküdjön, ne kelljen elfordítania a fejét a szopizáshoz. A baba füle, válla, csípõje egy vonalban legyen. Emelje õt a mellbimbója magasságába, ilyenkor veszi hasznát az ölében lévõ párnának. A másik kezével fogja meg a mellét az úgynevezett "C" fogással. A hüvelykujj a bimbó fölött, a többi pedig alatta helyezkedik el, jóval a bimbóudvar mögött. Most csiklandozza meg a mellbimbójával a baba ajkát vagy ha elfordítaná a fejét, akkor a pofiját. A keresõreflex arra fogja ösztönözni, hogy a mamája felé forduljon, s hamarosan kinyitja a száját. Ha olyan nagyra nyitotta, mintha ásítana, akkor hirtelen helyezze be a mellét jó mélyen a szájába. A babának a bimbóudvar nagyobb részére is rá kell harapnia, nem elég ha csak a bimbót szopogatja. Ha helyesen szopik, akkor a nyelve a bimbó alatt helyezkedik el, ajkai kissé kifelé fordulnak, füle mozog, állkapcsán látszik, hogy erõteljesen dolgozik. Az álla nyomódjon bele a mama mellébe, az orra érjen hozzá. Ha a nagy, puha mell gátolná a kisbaba légzését, akkor húzza közelebb magához a baba popsiját, lábát, ne a mellét tartsa el.
Nem kell korlátozni a szopási idõt: ha a baba a helyes technikával szopik, a szoptatás nem lesz fájdalmas, a mellbimbó nem sebesedik ki. Érdemes már a szülõszobán megtanítani az anyát és a csecsemõt a helyes szopási és szoptatási technikára, ezzel elejét vehetjük nagyon sok késõbbi problémának.
A jól szopó kisbaba édesanyja az elsõ napokban erõs, akár fájdalmas méhösszehúzódásokat érez, méhe hamarosan visszanyeri eredeti méretét. Általában nincs szükség gyógyszerre, a szoptatás a legjobb méhösszehúzó.

Egyéb szoptatási testhelyzetek

A szoptatási testhelyzetek váltogatása igen hasznos lehet, ha a mellbimbó kisebesedne, mert a csecsemõ szája a bimbó és a bimbóudvar különbözõ részeire gyakorol nyomást, nem fogja mindig ugyanazt a részt gyötörni. Késõbb pedig a fogzás, egy esetleges fülfájás vagy szopási sztrájk megoldását jelentheti.

Fekveszoptatás: a fekveszoptatás különösen hasznosnak bizonyul császármetszés után. Az anya feküdjön az oldalán, feje alatt legyen párna. Vegye a karjába a csecsemõt és húzza magához úgy, hogy a baba az oldalán feküdjön, ne a hátán, a fejét a mell felé felé elfordítva. Így megelõzhetjük a mellbimbó kisebesedését. A másik kezével fogja meg a mellét a korábban már említett "C" fogással, csiklandozza meg a baba száját a mellbimbóval és helyezze be a mellét jó mélyen a kisbaba nagyra tátott szájába. Ha a baba elkezdett szopni és az anyának kényelmesebb úgy, akkor kiveheti a kezét a kisbaba feje alól és beteheti a saját feje vagy a párnája alá. A csecsemõ háta mögé tegyünk párnát vagy összecsavart törülközõt, takarót, hogy megtámasszuk. Néhány anya a két térde közé is párnát tesz. Ha át szeretné tenni a csecsemõt a másik mellére, akkor fektesse a hasára és forduljon át vele a másik oldalára.

Hónaljtartás: fektessük a kisbabát az oldalára. Az anya vegye a baba fejét a kezébe, a teste a hóna alatt legyen. Ismét szüksége lesz párnákra, hogy a babát a mellbimbója magasságába emelje. Vigyázzon, hogy a baba lába ne feszüljön a szék háttámlájának vagy a háta mögött lévõ párnáknak. Ha mégis ez történne, húzza feljebb a csecsemõ lábát úgy, hogy a feneke érjen a háttámlához. A már jól ismert módszerrel fogja meg a mellét és helyezze be mélyen az újszülött szájába.

Kereszttartás: a klasszikus ülve szoptatás és a hónaljtartás kombinációja. Ebben a pozícióban az anya úgy tartja a csecsemõt, mint a hónaljtartásnál, de az ellentétes oldali mellét knálja a babának. Tehát ha a jobb kezében van a baba feje, akkor a bal kezével tartja a bal mellét és arra helyezi rá a kisbabát. Így jól látható, hogyan harap rá a baba a mellre és jobban irányítható.

Milyen gyakran szoptasson a mama?

Az anyatej gyorsan, könnyen emészthetõ, igazi bababarát táplálék. Az elsõ napokban néhány kanálnyi kolosztrum van a mellben, ezt az immunanyagokban gazdag elõtejet a baba elsõ oltásának is szokták nevezni. Az újszülöttnek nincs is szüksége másra. A laktózban gazdag kolosztrum elõsegíti a meconium ürülését, a felesleges billirubin távozását. A billirubin 98 százaléka ugyanis a széklettel ürül, az igény szerint szoptatott, kizárólag anyatejet fogyasztó babák általában kevésbé sárgulnak be, mint cukros vízzel, teával itatott társaik. Az egészséges kisbabák általában 8-12 alkalommal szopiznak naponta, de akár 16-szor is. Jó, ha egy-egy szoptatás során mindkét mellét fölajánlja a mama, így elegendõ stimulus éri a melleket, több tej termelõdik. A tejmennyiség kétharmad része ugyanis a szoptatások idején termelõdik, két szoptatás között csak mintegy egyharmada. Ha hosszabb idõ marad ki két szoptatás között, a mell feszülni fog, de nem a sok tejtõl, hanem a szövetek között felgyûlt víztõl és a vértolulástól. Ez a kellemetlen érzés megelõzhetõ gyakori, mindkét mellbõl való szoptatással.
A harmadik, negyedik nap körül belövell a tej, s a kolosztrumot 7-10 nap alatt felváltja az érett tej. A kolosztrum sárga színét a béta-karotintól kapja, az érett tej kékes-fehér, szinte átlátszó. Pedig zsírosabb, mint az elõtej.
A szoptatások elején a hígabb, szomjoltó, úgynevezett elsõtej ürül, s ahogy fogy a mellbõl a tej, úgy kezd el termelõdni a zsírosabb, táplálóbb hátsótej. A fiatal kisbabának legalább 20 percre szüksége van ahhoz, hogy a hátsótejhez is hozzájusson, érdemes legalább ennyi ideig hagyni szopizni az elsõ mellbõl, mielõtt áttennénk a másikra. A msáik mellbõl hagyjuk korlátlan ideig szopni. Sok helyen tartja még magát az a évhit, hogy a hosszú ideig tartó szopástól felázik a mama mellbimbója, de a kisebesedést valójában a helytelen szopási technika okozza. Figyeljünk hát a helyes mellretételre!
Szoptasson a mama igény szerint, vagyis valahányszor a baba hajlandóságot mutat a szopásra, tegye mellre. Ne törõdjön vele, mennyi idõ telt el az elõzõ szopi óta, felejtse el az órát. Az idõhöz kötött szoptatás rengeteg probléma forrása.
Nincs szükség teára, vízre, az anyatej fedezi a csecsemõ teljes folyadék- és táplálék szükségletét legalább hathónapos korig, de akár tovább is.
A gyakori, igény szerinti szoptatással megelõzhetõ a kényelmetlen mellfeszülés, túltelítõdés, ami tejcsatorna-elzáródáshoz, esetleg mellgyulladáshoz vezethet. Igény szerint szoptatott babáknál fejni is felesleges. A tejtermelés a kereslet-kínálat elvén alapszik. Annyi tej termelõdik, amennyire a kisbabának szüksége van. A fejés túlkínálatot eredményez, s ha hirtelen abbahagyják, pangani kezd a mellben a felesleges tej, elzáródhat egy tejcsatorna, fájdalmassá, gyulladttá válhat a mell.
Nem kell a csecsemõt minden szoptatás elõtt és után megmérni. Ha sokat pisil és van elég széklete, akkor biztosak lehetünk benne, hogy elegendõ tejhez jut. Az elsõ napokban a legtöbb újszülött veszít a súlyából. A 10 százalék alatti súlyesés normális, de 7-10% között már érdemes megfigyelni, nincs-e valami baj a szopási technikával.

Cumi, cumisüveg és bimbóvédõ

Mindhárom felesleges és káros. A rugalmas, puha anyamellet egészen más technikával szopizzák a babák, mint a kemény, mesterséges cumit. A mellet úgy kell bekapni, hogy nem csak a bimbót szopogatják, hanem az areola nagyobb részét is beveszik a szájukba. Alatta helyezkednek el a tejöblök, amelyek a tejet "tárolják". A bimbóban nincs tej, a tejmirigyekben termelõdött tej a tejcsatornákon keresztül jut el a tejöblökbe, ahonnan a baba szívó, préselõ mozdulatokkal nyeri azt ki. Ahhoz, hogy ez a szopás hatékony legyen, a baba nagyra tátja a száját, jó mélyen veszi be a bimbót és az areola nagyobb részét, vácuum keletkezik, a bimbó kissé ellapul, hozzápréselõdik a szájpadhoz. Ezzel a technikával olyan hatékonyan szopik a kisbaba, hogy a megfelelõ ingerek eljutnak az agyalapi mirigyhez, ennek hatására prolaktin termelõdik, amely a tejképzõdést beindítja.
A mesterséges cumit nem tudja a csecsemõ ezzel a technikával szopni. Abból folyamatosan jön a tej, tehát a baba, ha nem akar fuldokolni, befogja a nyelvével a lukat, amíg levegõt vesz, újra szív, befogja, stb. Közben a fogínyével tartja a cumit. Az a baba, amelyik az anyamellet ezzel a technikával próbálja szopni, nem ér el eredményt. A bimbóvédõre és a játszócumira is igaz, hogy nem tudja a baba ugyanazzal a technikával szopni, mint a puha, rugalmas anyamellet. A kicsi nem jut elég tejhez, nem jut elég inger a prolaktin termelõdéséhez, apadni fog a tej. A kisbaba súlygyarapodása is lassul, megállhat, hiszen nem jut hozzá megfelelõ mennyiségben a tápláló hátsótejhez, ami a hatékony szopás eredményeként ürül. Ráadásul sok kisbabát már az elsõ cumi használat annyira megzavar, hogy többé nem, vagy csak nagyon nehezen fogadja el az anyamellet.
Vannak olyan babák, akiket egyáltalán nem zavar meg a cumi, és olyanok is, akiknél hetek, akár hónapok múlva jelentkezik elõször a probléma.

Az újszülött szoptatása különleges, semmihez sem hasonlítható élmény. Az elsõ mellretételnél jelen lévõ szülésznõ sokat tehet azért, hogy anya és gyermeke számára csodálatos legyen ez a meghitt pillanat.