|
Mi a különbség az elválasztódás és az elválasztás között? Elválasztódásról akkor beszélünk, ha hagyjuk, hogy a kisgyermek fokozatosan, magától hagyja abba a szopást. Az első évben még az anyatej a fő táplálék, később azonban egyre többet fogyaszt a kisbaba a családi ételek közül. Az anyatej nagyon fontos szerepet tölt be a kisgyermek immunvédelmében, amellett, hogy egyben lelki táplálék forrása is az anyamell. A szoptatások száma csökkenhet, és továbbra sem kizárólag az étkezés szempontjából van jelentősége, hanem az összebújást, a megnyugvást, a vigaszt is jelenti. A tipegőkorú gyermek gyakran elesik, megüti magát, fájdalmai vannak, vagy egyszerűen csak nyűgös, dacos. Egy kis szopizás ilyen esetben csodákat tehet! A fogzással járó kellemetlenségek csillapítására is jó hatással lehet a szoptatás. A kisbabában a szopás hatására endorfinok, örömhormonok szabadulnak föl, s az anyában felszabaduló, az anyatejbe átjutó endorfinokkal együtt kétszeresen is csillapítják a kisbaba fájdalmát. Az egyévesnél idősebb gyermek rendkívül elfoglalt: ideje nagy részét a világ felfedezése köti le. Egyre kevesebb ideje marad a szopizásra, jóllehet éjszaka szeretné bepótolni, ami napközben kimaradt. Ha az édesanya nem kínálja a babát, de nem is tiltja meg neki a szopizást, akkor a gyermek lassan, fokozatosan elválasztja magát. Egyre ritkábban szeretne szopizni, lehet, hogy több nap is eltelik két szopás között. Egyszer minden kisgyermek kinövi a szopás iránti igényét, s egy új korszak kezdődik az életében. De az összebújás, dédelgetés iránti igénye megmarad. Vannak esetek, amikor az anya kezdeményezi az elválasztást. Ennek különböző okai lehetnek, pl. ha hosszútávú, a szoptatással összeegyeztethetelen gyógyszerszedésre van szükség. De lehet, hogy valamilyen kellemetlenséggel jár a szoptatás az anya számára, pl. a kisbaba többször szeretne szopizni, mint ahogy az édesanya szeretné, várandósan érzékeny a mellbimbója vagy a gyakori éjszakai ébredések kimerítik. érdemes végiggondolni az okokat, beszélgetni erről más mamákkal, ellátogatni egy LLL baba-mama csoportba, ahol hasonló problémákkal küzdő mamák tapasztalataiból is erőt meríthetünk. Néha valóban nagyon fárasztó, hogy a gyermek egész nap "lógna" az édesanyja mellén, kettőt nem lehet lépni anélkül, hogy ne akarna egy kicsit szopizni. Különösen igaz ez a másfél éves kor körüli időszakra, amikor az anya úgy érzi, szeretné visszakapni a testét végre. Szerencsére ezt az időszakot is át lehet vészelni, némi segítséggel és kreativitással újra meg újra feltöltődhet az anya. Szánjon időt saját magára: menjen néha fodrászhoz, kozmetikushoz, beszéljen meg egy találkozót a barátnőivel, vagy egyszerűen csak üljön be egy kád vízbe és relaxáljon. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy néha kettesben is legyen a párjával: jussanak el moziba vagy színházba, hangversenyre, vagy egyszerűen csak sétáljanak egyet, míg valaki vigyáz a csöppségre. Ilyenkor az édesanya aggódik, hogy hogy viseli majd a babája a távollétét, hogyan fog elaludni, ha eddig mindig csak mellen aludt el. Meglepő, de azt a babát, aki a mamájával kizárólag szopizva hajlandó elaludni, könnyen elaltatja a nagyi, ha a szülők nincsenek ott. Soha ne menjünk el úgy otthonról, hogy nem beszéljük meg a kicsivel, mi fog történni! Ha "elszökünk" otthonról, megingatjuk a kisgyermek bizalmát. Az első években ne hagyjuk hosszú ideig másra a babát! Számítsunk arra, hogy hazatérésünk után néhány napig esetleg gyakrabban szeretne a kicsi szopizni, nyűgösebb lesz, igényli a vele való állandó foglalkozást. A szülők számára egyenesen bosszantó dolgokat is cselekedhet azért, hogy felhívja magára a figyelmet és azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szülei még mindig szeretik. óriási türelemre van ilyenkor szükség és rengeteg dédelgetésre! Mikorra választja el magát végleg a kisgyermek? A gyermekek szopási igénye nem múlik el az első születésnappal. A száj továbbra is a legfőbb örömforrás. Ha a kisbabára bízzuk a dolgot, valamikor másfél és négyéves kora között valószínűleg abbahagyja a szopizást. Természeti társadalmakban nem ritka az öt-hatéves szopó gyermek sem. Az immunrendszer négy-ötéves korra érik meg, s az anyatejet körülbelül hétéves korig tudja feldolgozni a szervezet. Egyéves kor előtt nem beszélünk természetes elválasztódásról; ha egy kisbaba az első születésnapja előtt elutasítja az anyamellet, azt szopási sztrájknak nevezzük. Hogyan válasszuk el a gyermeket kíméletesen, ha muszáj? Nagyon fontos szempont, hogy az elválasztás FOKOZATOSAN történjék. A drasztikus elválasztás lelki problémákat okozhat és az anyamellnek sem jó: elzáródhatnak a tejcsatornák és akár mellgyulladás is kialakulhat. Egy időben azt javasolták a mamáknak, hogy kenjék be a mellüket pirospaprikával, ragasszák le a bimbót vagy mondják azt a gyereknek, hogy bibis a cici. Ezek a módszerek megrémítik a gyerekeket, hiszen valami nagyon furcsa, szokatlan, kellemetlen dolog történik ezzel a számukra oly fontos, a mamát, a megnyugvást, a biztonságot jelentő testrésszel. A kíméletes elválasztás első lépéseként figyeljük meg, hogy melyik a gyermek számára legfontosabb szopás. Az esti? Vagy a hajnali? Azt hagyjuk meg neki legtovább. Figyeljük meg, van-e olyan helyzet, ami őt mindig a szopásra emlékezteti, amikor biztos, hogy szopizni akar! Például, ha a mama beül a kedvenc fotelbe, hintaszékbe, vagy ha ledől az ágyra. Próbáljuk elkerülni ezeket a helyzeteket olyankor, amikor nem akarjuk megszoptatni. Vannak olyan babák, akik otthon szopiznak sokat, velük menjünk vendégségbe, játszótérre. Azokkal a babákkal viszont, akik idegenben szopiznak gyakrabban, maradjunk otthon sokat addig, míg a leszoktatás zajlik. Fontos a kedvesség, a türelem. érezze a kicsi, hogy továbbra is ugyanúgy szeretjük őt, mint eddig. Jó módszer, a "se-nem-ajánljuk-fel-se-nem-tagadjuk-meg". Ez azt jelenti, hogy olyankor, amikor nem akarja a mama a kisgyermeket megszoptatni, nem hívja fel rá a figyelmét. De ha kéri, nem is tagadja meg tőle. A tiltás ugyanis éppen ellenkező reakciót vált ki belőlük, még inkább akarni fogják a szopást. Fokozatosan kell elhagyni az egyes szopásokat. Először azt, amelyik a legkevésbé tűnik fontosnak a kicsi számára. Ezzel a "se-nem" módszerrel 1-2 hét alatt elmaradhat ez a szopi, majd további 1-2 hét szünet után lehet megpróbálni elhagyni a következőt. De ha a gyermek nem szívesen hagyja el és az anyának sem okoz gondot, akkor vissza is lehet térni a szoptatáshoz. Utoljára maradjon az a bizonyos legfontosabb szopizás. és ha az már nem tűnik olyan fárasztónak, akkor azt fenn is lehet tartani addig, míg a baba magától el nem köszön az anyamelltől. A mell visszafejlődése Már néhány hónap szoptatás után a mell észrevehetően felpuhul, nem feszül annyira, mint az első hetekben, úgy tűnik, mintha kevesebb lenne benne a tej. Nem kell megijedni, ez csak azt jelenti, hogy beállt a kereslet-kínálat egyensúlya; pont annyi tej termelődik, amennyire a csecsemőnek szüksége van. Később az elválasztódás során a mirigyállomány lassan visszafejlődik, a mell kisebb lesz, az elválasztási folyamat végére még kisebb is lehet, mint a várandósság előtt volt. Ennek oka, hogy a mirigyállomány ugyan eléri kiindulási méretét, a zsírszövet azonban még nem épül fel ekkorra. Ha a kisgyermek nem szopik már, a zsírszövet lassan, fokozatosan visszapótlódik, s a mell hamarosan eléri eredeti nagyságát. Sok édesanya tapasztalja, hogy a szoptatás befejezését követően, még hónapokkal később is van valamennyi teje. Ez természetes, normális állapot, gyógyszeres tejapasztásra nincs szükség. |