|
Elválasztódás |
Mi a különbség az elválasztódás és az elválasztás között?
Elválasztódásról akkor beszélünk, ha hagyjuk, hogy a kisgyermek fokozatosan, magától hagyja abba a szopást. Az elsõ évben még az anyatej a fõ táplálék, késõbb azonban egyre inkább lelki táplálék forrása az anyamell. A szoptatások száma csökken, már nem az étkezés szempontjából van jelentõsége, hanem az összebújást, a megnyugvást, a vigaszt jelenti. A tipegõkorú gyermek gyakran elesik, megüti magát, fájdalmai vannak, vagy egyszerûen csak nyûgös, dacos. Egy kis szopizás ilyen esetben csodákat tehet! A fogzással járó kellemetlenségek csillapítására is jó hatással lehet a szoptatás. A kisbabában a szopás hatására endorfinok, örömhormonok szabadulnak föl, s az anyában felszabaduló, az anyatejbe átjutó endorfinokkal együtt kétszeresen is csillapítják a kisbaba fájdalmát.
Az egyévesnél idõsebb gyermek rendkívül elfoglalt: ideje nagy részét a világ felfedezése köti le. Egyre kevesebb ideje marad a szopizásra, jóllehet éjszaka szeretné bepótolni, ami napközben kimaradt. Ha az édesanya nem kínálja a babát, de nem is tiltja meg neki a szopizást, akkor a gyermek lassan, fokozatosan elválasztja magát. Egyre ritkábban szeretne szopizni, lehet, hogy több nap is eltelik két szopás között. Egyszer minden kisgyermek kinövi a szopás iránti igényét, s egy új korszak kezdõdik az életében. De az összebújás, dédelgetés iránti igénye megmarad.
Vannak esetek, amikor az anya kezdeményezi az elválasztást. Ennek különbözõ okai lehetnek, pl. ha hosszútávú, a szoptatással összeegyeztethetelen gyógyszerszedésre van szükség. De lehet, hogy valamilyen kellemetlenséggel jár a szoptatás az anya számára, pl. a kisbaba többször szeretne szopizni, mint ahogy az édesanya szeretné, várandósan érzékeny a mellbimbója vagy a gyakori éjszakai ébredések kimerítik. Érdemes végiggondolni az okokat, beszélgetni errõl más mamákkal, ellátogatni egy LLL baba-mama csoportba, ahol hasonló problémákkal küzdõ mamák tapasztalataiból is erõt meríthetünk.
Néha valóban
nagyon fárasztó, hogy a gyermek egész nap lógna
az édesanyja mellén, kettõt nem lehet lépni anélkül,
hogy ne akarna egy kicsit szopizni. Különösen igaz ez a másfél
éves kor körüli idõszakra, amikor az anya úgy
érzi, szeretné visszakapni a testét végre.
Szerencsére ezt az idõszakot is át lehet vészelni,
némi segítséggel és kreativitással újra
meg újra feltöltõdhet az anya. Szánjon idõt
saját magára: menjen néha fodrászhoz, kozmetikushoz,
beszéljen meg egy találkozót a barátnõivel,
vagy egyszerûen csak üljön be egy kád vízbe és
relaxáljon. Lehetõséget kell teremteni arra, hogy néha
kettesben is legyen a párjával: jussanak el moziba vagy színházba,
hangversenyre, míg valaki vigyáz a csöppségre.
Ilyenkor az édesanya aggódik, hogy hogy viseli majd a babája
a távollétét, hogyan fog elaludni, ha eddig mindig csak
mellen aludt el. Meglepõ, de azt a babát, aki a mamájával
kizárólag szopizva hajlandó elaludni, könnyen elaltatja
a nagyi, ha a szülõk nincsenek ott.
Soha ne menjünk el úgy otthonról, hogy nem beszéljük
meg a kicsivel, mi fog történni. Ha "elszökünk"
otthonról, megingatjuk a kisbaba bizalmát. Az elsõ években
ne hagyjuk hosszú ideig másra a babát. Számítsunk
arra, hogy hazatérésünk után néhány
napig esetleg gyakrabban szeretne a kicsi szopizni, nyûgösebb lesz,
igényli a vele való állandó foglalkozást.
A szülõk számára egyenesen bosszantó dolgokat
is cselekedhet azért, hogy felhívja magára a figyelmet
és azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szülei
még mindig szeretik. Óriási türelemre van ilyenkor
szükség és rengeteg dédelgetésre!
Mikorra választja el magát végleg a kisgyermek?
A gyermekek szopási
igénye nem múlik el az elsõ születésnappal.
A száj továbbra is a legfõbb örömforrás.
Ha a kisbabára bízzuk a dolgot, valamikor másfél
és négyéves kora között valószínûleg
abbahagyja a szopizást. Természeti társadalmakban nem ritka
az öt-hatéves szopó gyermek sem. Az immunrendszer négy-ötéves
korra érik meg, s az anyatejet körülbelül hétéves
korig tudja feldolgozni a szervezet.
Egyéves kor elõtt nem beszélünk természetes
elválasztódásról; ha egy kisbaba az elsõ
születésnapja elõtt elutasítja az anyamellet, azt
szopási sztrájknak nevezzük.
Hogyan válasszuk el a gyermeket kíméletesen, ha muszáj?
Nagyon fontos szempont,
hogy az elválasztás FOKOZATOSAN történjék.
A drasztikus elválasztás lelki problémákat okozhat
és az anyamellnek sem jó: elzáródhatnak a tejcsatornák
és akár mellgyulladás is kialakulhat. Egy idõben
azt javasolták a mamáknak, hogy kenjék be a mellüket
pirospaprikával, ragasszák le a bimbót vagy mondják
azt a gyereknek, hogy bibis a cici. Ezek a módszerek megrémítik
a gyerekeket, hiszen valami nagyon furcsa, szokatlan, kellemetlen dolog történik
ezzel a számukra oly fontos, a mamát, a megnyugvást, a
biztonságot jelentõ testrésszel.
A kíméletes elválasztás elsõ lépéseként
figyeljük meg, hogy melyik a gyermek számára legfontosabb
szopás. Az esti? Vagy a hajnali? Azt hagyjuk meg neki legtovább.
Figyeljük meg, van-e
olyan helyzet, ami õt mindig a szopásra emlékezteti, amikor
biztos, hogy szopizni akar! Pl. ha a mama beül a kedvenc fotelbe, hintaszékbe,
vagy ha ledõl az ágyra. Próbáljuk elkerülni
ezeket a helyzeteket olyankor, amikor nem akarjuk megszoptatni. Vannak olyan
babák, akik otthon szopiznak sokat, velük menjünk vendégségbe,
játszótérre. Azokkal a babákkal viszont, akik idegenben
szopiznak gyakrabban, maradjunk otthon sokat addig, míg a leszoktatás
zajlik.
Fontos a kedvesség, a türelem. Érezze a kicsi, hogy továbbra
is ugyanúgy szeretjük õt, mint eddig.
Jó módszer, a "se-nem-ajánljuk-fel-se-nem-tagadjuk-meg". Ez azt jelenti, hogy olyankor, amikor nem akarja a mama a kisgyermeket megszoptatni, nem hívja fel rá a figyelmét. De ha kéri, nem is tagadja meg tõle. A tiltás ugyanis éppen ellenkezõ reakciót vált ki belõlük, még inkább akarni fogják a szopit.
Fokozatosan kell elhagyni
az egyes szopásokat. Elõször azt, amelyik a legkevésbé
tûnik fontosnak a kicsi számára. Ezzel a "se-nem"
módszerrel 1-2 hét alatt elmaradhat ez a szopi, majd további
1-2 hét szünet után lehet megpróbálni elhagyni
a következõt. De ha a baba nem szívesen hagyja el és
az anyának sem okoz gondot, akkor vissza is lehet térni a szoptatáshoz.
Utoljára maradjon az a bizonyos legfontosabb szopizás. És
ha az már nem tûnik olyan fárasztónak, akkor azt
fenn is lehet tartani addig, míg a baba magától el nem
köszön az anyamelltõl.
A mell visszafejlõdése
Már néhány
hónap szoptatás után a mell észrevehetõen
felpuhul, nem feszül annyira, mint az elsõ hetekben, úgy
tûnik, mintha kevesebb lenne benne a tej. Nem kell megijedni, ez csak
azt jelenti, hogy beállt a kereslet-kínálat egyensúlya;
pont annyi tej termelõdik, amennyire a csecsemõnek szüksége
van. Késõbb az elválasztódás során
a mirigyállomány lassan visszafejlõdik, a mell kisebb lesz,
az elválasztási folyamat végére még kisebb
is lehet, mint a várandósság elõtt volt. Ennek oka,
hogy a mirigyállomány ugyan eléri kindulási méretét,
a zsírszövet azonban még nem épül fel ekkorra.
Ha a kisgyermek nem szopik már, a zsírszövet lassan, fokozatosan
visszapótlódik, s a mell hamarosan eléri eredeti nagyságát.
Sok édesanya tapasztalja, hogy a szoptatás befejezését
követõen, még hónapokkal késõbb is van
valamennyi teje. Ez természetes, normális állapot, gyógyszeres
tejapasztásra nincs szükség.
Irta: Rózsa Ibolya, IBCLC