Elválasztódás


Mi a különbség az elválasztódás és az elválasztás között?

Elválasztódásról akkor beszélünk, ha hagyjuk, hogy a kisgyermek fokozatosan, magától hagyja abba a szopást. Az elsõ évben még az anyatej a fõ táplálék, késõbb azonban egyre inkább lelki táplálék forrása az anyamell. A szoptatások száma csökken, már nem az étkezés szempontjából van jelentõsége, hanem az összebújást, a megnyugvást, a vigaszt jelenti. A tipegõkorú gyermek gyakran elesik, megüti magát, fájdalmai vannak, vagy egyszerûen csak nyûgös, dacos. Egy kis szopizás ilyen esetben csodákat tehet! A fogzással járó kellemetlenségek csillapítására is jó hatással lehet a szoptatás. A kisbabában a szopás hatására endorfinok, örömhormonok szabadulnak föl, s az anyában felszabaduló, az anyatejbe átjutó endorfinokkal együtt kétszeresen is csillapítják a kisbaba fájdalmát.

Az egyévesnél idõsebb gyermek rendkívül elfoglalt: ideje nagy részét a világ felfedezése köti le. Egyre kevesebb ideje marad a szopizásra, jóllehet éjszaka szeretné bepótolni, ami napközben kimaradt. Ha az édesanya nem kínálja a babát, de nem is tiltja meg neki a szopizást, akkor a gyermek lassan, fokozatosan elválasztja magát. Egyre ritkábban szeretne szopizni, lehet, hogy több nap is eltelik két szopás között. Egyszer minden kisgyermek kinövi a szopás iránti igényét, s egy új korszak kezdõdik az életében. De az összebújás, dédelgetés iránti igénye megmarad.

Vannak esetek, amikor az anya kezdeményezi az elválasztást. Ennek különbözõ okai lehetnek, pl. ha hosszútávú, a szoptatással összeegyeztethetelen gyógyszerszedésre van szükség. De lehet, hogy valamilyen kellemetlenséggel jár a szoptatás az anya számára, pl. a kisbaba többször szeretne szopizni, mint ahogy az édesanya szeretné, várandósan érzékeny a mellbimbója vagy a gyakori éjszakai ébredések kimerítik. Érdemes végiggondolni az okokat, beszélgetni errõl más mamákkal, ellátogatni egy LLL baba-mama csoportba, ahol hasonló problémákkal küzdõ mamák tapasztalataiból is erõt meríthetünk.

Néha valóban nagyon fárasztó, hogy a gyermek egész nap lógna az édesanyja mellén, kettõt nem lehet lépni anélkül, hogy ne akarna egy kicsit szopizni. Különösen igaz ez a másfél éves kor körüli idõszakra, amikor az anya úgy érzi, szeretné visszakapni a testét végre.
Szerencsére ezt az idõszakot is át lehet vészelni, némi segítséggel és kreativitással újra meg újra feltöltõdhet az anya. Szánjon idõt saját magára: menjen néha fodrászhoz, kozmetikushoz, beszéljen meg egy találkozót a barátnõivel, vagy egyszerûen csak üljön be egy kád vízbe és relaxáljon. Lehetõséget kell teremteni arra, hogy néha kettesben is legyen a párjával: jussanak el moziba vagy színházba, hangversenyre, míg valaki vigyáz a csöppségre.
Ilyenkor az édesanya aggódik, hogy hogy viseli majd a babája a távollétét, hogyan fog elaludni, ha eddig mindig csak mellen aludt el. Meglepõ, de azt a babát, aki a mamájával kizárólag szopizva hajlandó elaludni, könnyen elaltatja a nagyi, ha a szülõk nincsenek ott.
Soha ne menjünk el úgy otthonról, hogy nem beszéljük meg a kicsivel, mi fog történni. Ha "elszökünk" otthonról, megingatjuk a kisbaba bizalmát. Az elsõ években ne hagyjuk hosszú ideig másra a babát. Számítsunk arra, hogy hazatérésünk után néhány napig esetleg gyakrabban szeretne a kicsi szopizni, nyûgösebb lesz, igényli a vele való állandó foglalkozást. A szülõk számára egyenesen bosszantó dolgokat is cselekedhet azért, hogy felhívja magára a figyelmet és azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szülei még mindig szeretik. Óriási türelemre van ilyenkor szükség és rengeteg dédelgetésre!

Mikorra választja el magát végleg a kisgyermek?

A gyermekek szopási igénye nem múlik el az elsõ születésnappal. A száj továbbra is a legfõbb örömforrás.
Ha a kisbabára bízzuk a dolgot, valamikor másfél és négyéves kora között valószínûleg abbahagyja a szopizást. Természeti társadalmakban nem ritka az öt-hatéves szopó gyermek sem. Az immunrendszer négy-ötéves korra érik meg, s az anyatejet körülbelül hétéves korig tudja feldolgozni a szervezet.
Egyéves kor elõtt nem beszélünk természetes elválasztódásról; ha egy kisbaba az elsõ születésnapja elõtt elutasítja az anyamellet, azt szopási sztrájknak nevezzük.

Hogyan válasszuk el a gyermeket kíméletesen, ha muszáj?

Nagyon fontos szempont, hogy az elválasztás FOKOZATOSAN történjék. A drasztikus elválasztás lelki problémákat okozhat és az anyamellnek sem jó: elzáródhatnak a tejcsatornák és akár mellgyulladás is kialakulhat. Egy idõben azt javasolták a mamáknak, hogy kenjék be a mellüket pirospaprikával, ragasszák le a bimbót vagy mondják azt a gyereknek, hogy bibis a cici. Ezek a módszerek megrémítik a gyerekeket, hiszen valami nagyon furcsa, szokatlan, kellemetlen dolog történik ezzel a számukra oly fontos, a mamát, a megnyugvást, a biztonságot jelentõ testrésszel.
A kíméletes elválasztás elsõ lépéseként figyeljük meg, hogy melyik a gyermek számára legfontosabb szopás. Az esti? Vagy a hajnali? Azt hagyjuk meg neki legtovább.

Figyeljük meg, van-e olyan helyzet, ami õt mindig a szopásra emlékezteti, amikor biztos, hogy szopizni akar! Pl. ha a mama beül a kedvenc fotelbe, hintaszékbe, vagy ha ledõl az ágyra. Próbáljuk elkerülni ezeket a helyzeteket olyankor, amikor nem akarjuk megszoptatni. Vannak olyan babák, akik otthon szopiznak sokat, velük menjünk vendégségbe, játszótérre. Azokkal a babákkal viszont, akik idegenben szopiznak gyakrabban, maradjunk otthon sokat addig, míg a leszoktatás zajlik.
Fontos a kedvesség, a türelem. Érezze a kicsi, hogy továbbra is ugyanúgy szeretjük õt, mint eddig.

Jó módszer, a "se-nem-ajánljuk-fel-se-nem-tagadjuk-meg". Ez azt jelenti, hogy olyankor, amikor nem akarja a mama a kisgyermeket megszoptatni, nem hívja fel rá a figyelmét. De ha kéri, nem is tagadja meg tõle. A tiltás ugyanis éppen ellenkezõ reakciót vált ki belõlük, még inkább akarni fogják a szopit.

Fokozatosan kell elhagyni az egyes szopásokat. Elõször azt, amelyik a legkevésbé tûnik fontosnak a kicsi számára. Ezzel a "se-nem" módszerrel 1-2 hét alatt elmaradhat ez a szopi, majd további 1-2 hét szünet után lehet megpróbálni elhagyni a következõt. De ha a baba nem szívesen hagyja el és az anyának sem okoz gondot, akkor vissza is lehet térni a szoptatáshoz.
Utoljára maradjon az a bizonyos legfontosabb szopizás. És ha az már nem tûnik olyan fárasztónak, akkor azt fenn is lehet tartani addig, míg a baba magától el nem köszön az anyamelltõl.

A mell visszafejlõdése

Már néhány hónap szoptatás után a mell észrevehetõen felpuhul, nem feszül annyira, mint az elsõ hetekben, úgy tûnik, mintha kevesebb lenne benne a tej. Nem kell megijedni, ez csak azt jelenti, hogy beállt a kereslet-kínálat egyensúlya; pont annyi tej termelõdik, amennyire a csecsemõnek szüksége van. Késõbb az elválasztódás során a mirigyállomány lassan visszafejlõdik, a mell kisebb lesz, az elválasztási folyamat végére még kisebb is lehet, mint a várandósság elõtt volt. Ennek oka, hogy a mirigyállomány ugyan eléri kindulási méretét, a zsírszövet azonban még nem épül fel ekkorra. Ha a kisgyermek nem szopik már, a zsírszövet lassan, fokozatosan visszapótlódik, s a mell hamarosan eléri eredeti nagyságát.
Sok édesanya tapasztalja, hogy a szoptatás befejezését követõen, még hónapokkal késõbb is van valamennyi teje. Ez természetes, normális állapot, gyógyszeres tejapasztásra nincs szükség.

Irta: Rózsa Ibolya, IBCLC